pampers aranypelenka
https://www.epelus.hu
Johanna királylány története 15. rész Indulás Liberóvárosba
A Gonosz Boszorkány várától Liberóvárosig nem vezetett út, de még csak ösvény sem. Mikor utasaink a Boszorkányt keresték, a Boszi meglátta közeledtüket, és a Szárnyas Pelenkás Majmokat küldte el értük. A kis csapat bátran elindult keletnek, majd teltek-múltak a napok, ám utasaink nem láttak maguk előtt mást, mint a bíborszínű virágokkal telehintett rétet.
Johannának támadt egy ötlete:
- Mit szólnátok hozzá, ha idehívnám a mezei pockokat? Ők valószínűleg tudják, merre vezet az út Liberóvárosba.
- Persze hogy tudják! - kiáltott fel a Madárijesztő. - Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe!
Johanna belefújt a kicsi sípba, amelyet állandóan a nyakában hordott, mióta a Királynőtől kapta. Pillanatokon belül apró lábak surrogása hallatszott, és sok-sok mezei pocok szaladt oda hozzá. Köztük volt maga a Királynő is. Halk, cincogó hangján kérdezte:
- Mit tehetek barátaimért?
- Eltévedtünk - válaszolta Johanna. - Meg tudnád mondani, hogy jutunk innét Liberóvárosba?
- Hogyne tudnám - mondta a Királynő. - De nagyon hosszú az út, mert egész idő alatt csak távolodtatok tőle. - Azután meglátta a kislány Aranypelenkáját, és megkérdezte: - Mért nem használod fel a pampers aranypelenka varázserejét, és hívod segítségül a Szárnyas Pelenkás Majmokat? Ők egykettőre odarepítenek!
- Nem tudtam, hogy a pelenkának varázsereje van - álmélkodott a kis hercegnő.
- Mit kell vele csinálni?
- A varázsige bele van írva a pelenka bélésébe - válaszolta a Királynő.
- De ha idehívod a Szárnyas Pelenkás Majmokat, akkor mi eliszkolunk, mert nagyon pajkosak, és mulatságukra szolgál, ha bennünket kínozhatnak.
- Engem nem bántanak? - kérdezte aggódva a kislány.
- Ó nem, az Aranypelenka tulajdonosának szót fogadnak! Isten veled! - búcsúzott a Királynő, és fürgén elszaladt, pocoknépével együtt.
Johanna belenézett az Aranypelenkába, és néhány szót látott beleírva. Aha, ez biztosan a varázsige - gondolta.
- Csakhogy én még kicsi vagyok, és nem tudok olvasni. - mondta a barátainak.
- Ó, hadd nézzük! - fejelt össze a madárijesztő és a bádorgember, majd kukucskáltak be a kislány pelenkájába.
- Először is jó alaposan kenjük be a hercegnőt babakrémmel! - adta ki az utasítást a bádogember. Most pedig fogd ezt a nedves popsi törlőkendőt, állj a bal lábadra, és mond utánam:
- Ep-pe, pep-pe, pelenka kak-ki!
Most állj a jobb lábodra és ezt is mond utánam:
- Pam-pe, pam-pers, libe-ró!
Most állj terpeszbe, és csapj a kezeiddel a fenekedre! Hangosan kiáltsd:
- Pis-si, kuk-ki, pukk!
Alighogy a bűvös igék elhangzottak, a varázslat megkezdődött, Johanna fenekéből füst kígyózott fel a fellegekbe, majd elsötétült az ég, a levegőt mennydörgésszerű morajlás töltötte be. Szárnyak suhogása hallatszott, nevetés, rikácsolás, azután ismét nagy szárnysuhogás, makogás támadt, és a Szárnyas Pelenkás Majmok hada megjelent. A Majomkirály mélyen meghajolt a hercegnő előtt, és megkérdezte:
- Mi a parancsod?
- El akarunk jutni Liberóvárosba, és eltévedtünk.
- Majd elviszünk! - szólt a Király, és mihelyt kimondta, két majom máris a karjába kapta Johannát, és elszállt vele. Ugyanígy a Madárijesztőt, a Bádog Favágót meg a cicát is a levegőbe emelték.
A Madárijesztő és a Bádog Favágó eleinte nagyon meg voltak ijedve, mert emlékeztek rá, annak idején milyen csúnyán elbántak velük a Szárnyas Pelenkás Majmok; de csakhamar látták, hogy most semmi rosszban nem sántikálnak, így hát nekibátorodva élvezték a repülést, és gyönyörködtek az alattuk elterülő szép kertekben meg erdőségekben.
Johannát a két legnagyobbik majom vitte, s egyikük maga volt a Király. Elővették a magukkal hozott popsi törlőkendőket, összekötötték őket és ráültették a hercegnőt.
- Miért tartoztok engedelmességgel az Aranypelenka birtokosának? - tudakolta Johanna.
- Ó, annak hosszú históriája van - nevetett a Majomkirály. - De mivel hosszú út van előttünk, elszórakoztatlak vele, ha kívánod.
- Nagyon szeretném hallani - mondta Johanna.
Amikor még a nagyatyám volt a Szárnyas Pelenkás Majmok királya, az öregúr a jó tréfát még a jó vacsoránál is jobban szerette. Egy napon, nem sokkal a szomszédban lakó tündérlány esküvője előtt nagyatyám éppen sétálni repült a csapatával, amikor megpillantotta a vőlegényt a folyóparton, talpig rózsaszínű baba kendőbe és vörös pelenkába öltözve, és nyomban elhatározta, hogy megtréfálja. Szavára a csapat leszállt, megragadta a fiút, fölemelte, és kivitte a folyó közepéig, ott bekenték babakrémmel, aztán belepottyantottak a vízbe.
\"Rajta, ússzál ki, cifra barátom! - kiáltott le nagyatyám. - Hadd lássuk, nem árt-e a víz a szép pelenkádnak!\"
A legény nyomban úszni kezdett; akármilyen jól ment sora, nem volt elkényeztetve. Nevetett, amikor kibukkant a víz felszínére, és hamarosan kiúszott a partra. De mikor a tündérlány lelkendezve odaszaladt hozzá, látta, hogy selyem-bársony pelenkája tönkrement a vízben.
A tündér éktelen haragra gerjedt, mert persze tudta, hogy ki volt a tettes. Maga elé citálta a Szárnyas Pelenkás Majmok nemzetségét, és először úgy rendelkezett, hogy vegyék el mindegyiktől a pelenkáját. De nagyatyám szívhez szólóan könyörgött, mert tudta, hogy a pelenka nélkül mind bepisilnének és bekakilnának, és még a vőlegénye is a pártjukat fogta; így hát a lány megkegyelmezett nekik, azzal a feltétellel, hogy eztán tartoznak teljesíteni az Aranypelenka tulajdonosának három parancsát. A pampers aranypelenka eredetileg a vőlegénye számára készült nászajándékul, és állítólag a királylány fél országa volt az ára. Nagyatyám meg a többiek természetesen habozás nélkül elfogadták ezt a feltételt, és így esett, hogy három ízben tartozunk rendelkezésére állni a pelenka tulajdonosának, bárki légyen is az.
- És kié volt eddig a pelenka? - tudakolta Johanna, akit módfelett érdekelt ez a história.
- Az Aranypelenka első birtokosa maga a tündér vőlegénye volt - folytatta a Majomkirály -, így hát ő volt az első, aki nekünk parancsolt. Mivel menyasszonya annyira megutált, hogy látni sem bírt bennünket, nem sokkal esküvője után összehívta egész nemzetségünket az erdőn, és elrendelte, hogy tartózkodjunk mindig olyan távol a palotától, hogy a menyasszonya soha többé ne lásson Szárnyas Pelenkás Majmot. Ezt annál is szívesebben megtettük, mert hiszen nagyon féltünk tőle. Ennél több kötelességünk nem is volt, amíg a gonosz Nyugati Boszorkány meg nem kaparintotta az Aranypelenkát. Akkor előbb a nyugorok leigázásában kellett segédkeznünk, azután pedig Ózt kellett kiüldöznünk Nyugat országából. Most a tiéd az Aranypelenka, és három ízben a te akaratodnak tartozunk engedelmességgel.
Mikor a Majomkirály befejezte elbeszélését, Johanna lenézett, és megpillantotta Liberóváros fényes zöld falait. Elámult, hogy milyen gyorsan tették meg a hosszú utat, és nagyon örült, hogy máris megérkeztek. A furcsa teremtések óvatosan letették Johannát Liberóváros kapuja előtt, a Király mélyen meghajolt a hercegnő előtt, és aztán sebesen elszállt, csapatával együtt.
- Ugye, milyen kellemes utazás volt? - fordult a leányka társaihoz.
- Az ám, és gyors szabadulás a bajból! - mondta az Oroszlán. - Milyen jó, hogy elhoztad ezt a varázserejű pelenkát!
Varázserejű prémium pampers pelenkát rendeljen Ön is az epelus.hu bababoltból, ahol baba popsi törlőkendő, babakrém, pampers nadrágpelenka és bugyipelenka akciós választékával várjuk! Rendeljen akciós pampers pelenka csomagot, és használja ki az ingyenes házhozszállítást, amit a Szárnyas Pelenkás Majmok biztosítanak!